Hobbiból írogatok, a magam örömére. Nem biztos,hogy versek, de biztos,hogy az érzéseimmel átitatott gondolatok....Ezek a szavakba öntött lélekcseppek találhatóak meg itt. S ha csupán keveseknek is okozok vele örömet,vagy találnak bennük szépséget már akkor is elégedett leszek...

Perceim

Ülök magamban hallgatom

ahogy a percek kattogva futnak

végére értem egy sötét alagútnak

a stafétát most átadom,

hogy énem napsütött tájakon

sétáljon tova.

Voltam tétova

nemtörődöm,tékozló fiú,

voltam kishitű,voltam hiú.

Jártam napsütött tájakon

a váltóbot ott volt a vállamon.

Elején voltam az alagútnak

nem fájt,hogy perceim tovafutnak......

Nem fájt hogy perceim tovafutnak

elején jártam az alagútnak

fájdalomvándorbot vállamon

kísérőm hol bánat,hol szánalom,

most végére értem e fura útnak

tudom,hogy lépteim hova futnak

perceid boldogan átfogom,

míg mosolyom ragyog az arcodon....